Olvasás nélkül sokunk el sem tudja képzelni az életet. Pedig a vakoknak és gyengénlátóknak ez a „kiváltság” csak a 19. század második felétől adatott meg. Ekkor kezdték el használni az ún. Braille-írást.

 

Az 1800-as évek elején az írásos kommunikáció és olvasás elérhetetlen volt azok számára, akik nem láttak. Számukra a tanulás csupán hallomás útján volt lehetséges, és hiába az igyekezet, a vak gyerekek egy idő után nem tudtak olyan ütemben haladni a tanulásban, mint látó társaik, akik otthon is elolvashatták a tananyagot.


Így történt ez Louis Braille-el is, a pontírás megalkotójával, aki három évesen egy baleset következtében vesztette el a látását. Később felvették ösztöndíjasként a Párizsi Vakok Intézetébe, ahol 1821-ben megismerkedett egy Charles Barbier nevű férfi ötletével: Barbier pontokat nyomtatott egy erős kartonlapra, amelynek hátoldalán – mivel kiemelkedett a pontok helye – egyfajta kitapogatható írás jött létre. Alapvetően katonai célra fejlesztette a módszert, de hamar felismerte a benne rejlő potenciált, ez a kezdetleges ábécé viszont sokkal bonyolultabb volt, mint a végső rendszer, és ezt továbbfejlesztve – leegyszerűsítve – született meg a ma is ismert pontírás. Braille ekkor még csupán 12 éves volt, de annyira lelkesítette a lehetőség, hogy mindössze egyetlen nyári szünet alatt tökéletesítette a módszert. Barbierrel ellentétben ő az 5-5 pont helyett csak 3-3 pontot használt két függőleges sorban, és ezzel mintegy 63 jelet volt képes kifejezni, továbbá még hangjegyírást is készített. A kidomborított pontokból álló bináris kódolású jeleket az ujjbegyekkel tapogatja le használója. Ez a speciális írás eleinte csak az intézeten belül vált népszerűvé, de az 1844-es párizsi ipari kiállításon a nyilvánosság számára is bemutatták, nem egész 35 évvel később, 1878-ban pedig hivatalosan is a vakok iskoláiban használatos, nemzetközi módszerré nyilvánították.

Magyarországon csak 15 évvel később, 1893-tól terjedt el, és megkezdődött a nyomdai integrálása. Eleinte kézzel készültek a Braille-könyvek, amely rendkívül időigényes fizikai munka volt. De akárcsak a betűnyomtatásnál, itt is hamar megjelent a nyomóelemes módszer, amelyet természetesen felváltott a modern, számítógépes technika. A korszerű eljárásoknak köszönhetően lehetséges akár kétoldalú pontírásos nyomtatás is, és egyre több cégtáblán, épületben és térképen jelenik meg a minket körülvevő világban ez az írásmód. A Braille-írás, mint minden élő nyelv, a mai napig folyamatosan változik és fejlődik, ahogy a hozzá kapcsolódó nyomtatási folyamatok is követik műszakilag az igényeket.

Január negyedike – Louis Braille születésnapja – a Braille írás világnapja. 

 

Forrás: http://www.mvgyosz.hu

Hívjon most!